Monokróm lézernyomtató nagyteszt

Csakhogy a legtöbb hétköznapi felhasználó nyomtatási szokásai meglehetősen rapszodikusak. A legtöbben akkor nyomtatunk, ha magunkkal kell vinnünk egy repülőjegyet, térképrészletet, leadunk valamilyen hivatalos papírt, könyvelőhöz megyünk vagy hivatalos ügyet intézünk, azaz koránt sem naponta vesszük hasznát a nyomtatónak, sőt esetenként hetek vagy hónapok telnek el két munka között. Akkor tudunk tehát hosszú távon olcsón nyomtatni, ha ilyen jellegű terheléshez tervezték a nyomtatónkat. Pontosan ezek a felhasználók lebegtek az olcsó, belépő szintű lézernyomtatók tervezőinek szeme előtt. A lézer (és led) technológia számára nem kritikus, hogy gyakran használják a készüléket, egy éves állás során sem kell „beszáradástól" tartanunk.

A 20-25000 Ft-os ársávban kapható abszolút belépő modellek nyomtatási sebessége, nyomatminősége nem marad el a drágább modellekétől, viszont az oldalankénti kellékanyag költségek néhány forinttal magasabbak, mint egy nagyobb, drágább készüléknél és nincs lehetőség papírkapacitás bővítésre. Helyigényük viszont csekély, mivel a felhajtható papírtálca nem foglal helyet, ha épp nem használjuk a nyomtatót. Egy-két ezer oldalas havi terhelésig lehet érdemes olcsó készüléket választani.

Ma már igen fontosak a 64 bites meghajtóprogramok, ezek meglétét a gyártó weboldalán ellenőrizhetjük. Tesztünk minden szereplője használható a legmodernebb Windows változatokkal is.

Nagyobb étvágyúaknak

Ha munkánkhoz hozzátartozik a nyomtatás, akkor más, drágább készülék után érdemes néznünk, hiszen havi 10 000 nyomat mellett a belépő kategóriájú kis berendezések magasabb oldalköltsége már nem elhanyagolható többletkiadást jelent. Ráadásul az ezekben használt hengerek és mechanika nem teszi lehetővé, hogy rendszeresen 5000 oldalnál nagyobb terhelésnek tegyük ki őket.

35 000 Ft környékén már kaphatunk olyan monokróm nyomtatókat, melyek egy nagyságrenddel jobban bírják a munkát. Nem csak a terhelhetőség, hanem az egyéb paraméterek is változnak ebben a kategóriában, a nyomtatási sebesség akár 35 lap/perc is lehet és a legtöbb készülék már nem elégszik meg az olcsó GDI nyomtatóvezérlő nyelvvel, hanem a szabványos PCL és PostScript leírónyelveket is ismerik. Nem ritkán tartalmaznak párhuzamos (Centronics vagy IEEE 1284) csatlakozást és beszélik ipari nyomtatók, mátrixnyomtatók nyelvét is. Majd' minden ebben a kategóriában árult modellnek létezik hálózatos változata is, így nem probléma megosztani a nyomtatási kapacitást egy néhány fős iroda számára sem. A papírtálcák kapacitása itt már nagyobb, hogy ritkábban kelljen a papír utántöltésével foglalkozni és sok esetben elérhetőek további opcionális papírtálcák is, ami további kapacitást ad a rendszerhez, illetve nagyobb szabadságot ad különféle papírtípusok használatában.

A takarékosság nem csak oldalköltség verseny

Nem feltétlenül akkor ússzuk meg legolcsóbban, ha a minél alacsonyabb oldalköltséget kergetjük, ez csak egy része a képletnek. Legfontosabb a nekünk megfelelő készülék kiválasztása, de csak úgy tudunk megfelelően kalkulálni, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mennyit fogunk nyomtatni, így először ezt kell felmérnünk. Ha nem csak ritkán, de viszonylag keveset is nyomtatunk, akkor még a magasabb oldalköltség mellett is megéri a kisebb készüléket választani, hiszen annak ára annyival alacsonyabb, hogy az árkülönbséget csak hosszú évek alatt hoznánk be egy drága, de olcsóbban nyomtató masinával. Az oldalköltségekben legfeljebb 5-6 Ft különbség mutatkozik, így 15 000 forintos készülékár többletet legjobb esetben is 2500 olcsóbb oldal kinyomtatásával dolgozhatunk le, ha a drágább nyomtatót választjuk. Ha ez több, mint amit vélhetően egy-két év alatt kinyomtatnák, akkor felesleges a drágább masinát vennünk.

További érv a viszonylagos pazarlás mellett, hogy az alsó kategóriában az 1500-3000 oldalas tonerkazetták jellemzőek, melyek ára alacsonyabb, 17-18000 forintos nagyságrendben mozog. A drágább nyomtatók alacsonyabb oldalköltséggel üzemeltethetők, de az előny akkor számottevő, ha a nagy kapacitású kellékanyagokat választjuk (ha elérhetőek), ezekért azonban egyszerre nagyobb összeget kell kiadnunk, akár 50 000 Ft-ot is. Egy diák vagy akár egy átlagos felhasználó számára ez a kiadás nagyon nehezen ütemezhető.

Belső felhasználásra szánt nyomatoknál célszerű a tonertakarékos beállítást kiválasztani - ez a lehetőség mindenképp kisebb fedettséget biztosít, minősége és jellege azonban különböző az egyes készülékeken.

A nagy volumen viszont egyértelműen megköveteli a drágább készülék beszerzését, hiszen nagy vonalakban ma is igaz az a szabály, hogy minél többet fizetünk a készülékért, annál olcsóbban készíthetünk el vele egy oldalt. Másik oldalról, ha sokat nyomtatunk, akkor az olcsó készülékek havi 5000 oldalas csúcsterhelhetősége (a rendszeres terhelésnek inkább 2-3000 oldal javasolt) nagyon kevés lehet, és persze hiányozni fognak a kiegészítő papírfiókok, a duplex és a hálózati csatlakozás. Többszemélyes irodánál az utóbbi gyakorlatilag elengedhetetlen, a duplex hiánya pedig olyan mértékben rontja a hatékonyságot, ami egy munkahelyen nem megengedhető. Megjegyzendő, hogy az automatikus kétoldalas nyomtatás a 30-50000 forintos készülékek esetében mindig sokkal lassúbb, mint az egyoldalas, de még így is kifezetődőbb a használata, mint a hiánya.

Két út energiatakarékosságra

A lézernyomtatók energiafogyasztása sokat csökkent az utóbbi években a modernebb mechanizmusok, például gyorsabban bemelegedő fixálóhengerek révén. (Ezzel együtt is lényegesen magasabb, mint a tintasugaras nyomtatóknál.) A kis készülékeknél jellemző a soft-off kikapcsológomb, vagyis egy áramkör kvázi kikapcsolt állapotban figyeli a bekapcsológombot. Ez elegáns megoldás és lehetővé teszi az automatikus kikapcsolást, azaz nem hagyja a készüléket órákon keresztül alvó üzemmódban, ahol akár 10 Wattot is felvehet. Csakhogy a „kikapcsolt" állapot sem áramtalanított, 0,5-2 Watt fogyasztás ilyenkor is fellép. Ha nagyon ritkán nyomtatunk, akkor ezeket a kis készülékeket érdemes teljesen áramtalanítani, pótolva a hiányzó billenőkapcsolót, mely a nagyobb modellekben megtalálható.