25 éves a Macintosh

Az Apple Macintosh első bemutatóját a már akkor is remek prezentációs készséggel bíró Steve Jobs tartotta 3 ezer ember előtt. Akkor ugyan öltönyt és csokornyakkendőt viselt - a később legendássá vált farmer és garbónyakú pulóver még váratott magára -, de az összegyűlteket ez érdekelte a legkevésbé. Andy Hertzfeld, a Macintosh fejlesztőcsapatának tagja így ír az eseményről: "A pokoli zűrzavar akkor uralkodott el, amikor a bemutató véget ért. Steve (Jobs) a legszélesebb mosolyt vágta, amit valaha láttam az arcán, nyilvánvalóan a könnyeivel küszködött, ahogy magával ragadta a pillanat. Az ováció legalább öt percig folytatódott, mielőtt lecsillapította volna a tömeget."

Ne feledjük, 1984-ben vagyunk! Az akkori otthoni felhasználó olyan nyolcbites gépeket használ - és képes megfizetni -, mint az Apple II, melyet egyébként egészen 1993-ig gyárt az Apple a különböző Macintoshokkal párhuzamosan, a Commodore 64 vagy a Sinclair ZX Spectrum. A 16/32-bites Motorola CISC processzorra épülő, grafikus felhasználói felületet (GUI) felvonultató, csinos Mac fényévnyi ugrást jelent ezekhez a gépekhez képest, így már érthető a tömeg elragadtatása.

A demó, amit a Macintosh csapat a szokásos "semmi alvás, egy hétvége alatt kész kell legyen" tempóban összerakott, csupa olyan elemből állt, amelyet külön-külön már láthatott a közönség. Mégsem kell csodálkozni rajta, hogy mindez egybegyúrva, valós időben megmutatva olyan hatással volt rájuk, mint kisgyerekre a tűzijáték. Kevesen tudják, de a valóságban az Apple csalt egy kicsit: a gép, ami a színpadon szerepelt, a Macintosh 512 kilobájt memóriával szerelt változatának prototípusa volt, nem pedig az alapfelszereltségű 128 kilobájtos Mac.

A kezdetek

A Macintosh projekt az 1970-es évek végén indult Jef Raskin vezetésével, aki egy könnyen használható, olcsó számítógépet szeretett volna készíteni az átlagfelhasználó számára. A gépet kedvenc almafajtája, a McIntosh után nevezte el, de mivel ezt már márkanévként használta valaki, végül Macintosh lett a gép neve a végleges keresztségben. 1979 szeptemberében Raskin engedélyt kapott, hogy munkatársakat toborozzon a projekthez, így olyan mérnököt keresett, aki képes összeállítani a prototípust. Így találkozott Bill Atkinsonnal, aki az Apple Lisa számítógépén dolgozó csapatának tagja volt; Atkinson pedig Bruell Smith-t, a cégnél szerviztechnikusként dolgozó másik kollégát hozta magával.

 

A Lisa az Apple üzleti felhasználóknak szánt, szintén GUI-val és egérrel ellátott gépe volt, mely 1983-ban debütált. A gép több szempontból is jelentősen megelőzte a korát, de 9 995 dollárt kértek érte, ami a mai viszonyokra vetítve körülbelül 25ezer dollárt jelent. A magas ár miatt a felhasználók inkább a jelentősen olcsóbb IBM PC-t, illetve annak klónjait választották - a gép megbukott. Az első Macintosh hardverének és szoftverének kifejlesztésé sokan csatlakoztak az évek során, a kezdeti háromtagú csapathoz Chris Espinosa, Joanna Hoffman, George Crow, Jerry Manock, Susan Kare, Daniel Kottke és a már említett Andy Hertzfeld társult.

Smith az első Macintosh alaplapot Raskin specifikációjának alapján építette meg. 64 kilobájt RAM-ja, Motorola 6809E CPU-ja (1 megahertz órajelű, 8-bites - vitathatóan részben 16-bites - CPU) és 256×256 pixel felbontású, fekete-fehér, bittérképes kijelzője volt. Bud Tribble programozó szerette volna a Lisa grafikai programjait a Macen futtatni, ezért felvetette Smith-nek, hogy mi lenne, ha a Motorola 68000-es processzorát használnák valahogy a gépben, méghozzá úgy, hogy az előállítás költségét - és a gép árát - alacsonyan tartsák. 1980 decemberére Smith nem csupán azt oldotta meg, hogy 68000-es CPU dolgozzon a Macben, de az órajelet is sikerrel srófolta fel 5-ről 8 megahertzre, miközben már 384×256 pixel felbontású kijelzőt volt képes kezelni.

Az olcsóság "trükkje" az volt, hogy lényegesen kevesebb memóriát használtak, mint a Lisában, melyben 1MB RAM volt. A végleges Macben a 128 kilobájt RAM mellett 64 kilobáj ROM volt - sokkal több, mint a kortárs gépekben. A gépnek nem voltak memóriabővítő foglalatai, de ha az alaplapra forrasztott 16 darab 64 kilobites memóriachipet kiforrasztották, foglalatokat forrasztottak a helyükre, és azokba 256 kilobites chipeket dugtak, a memória 512 kilobájtra volt bővíthető. Az első Macintoshba végül 9 hüvelykes, 512×342 pixel felbontású monokróm kijelző került.

 

A Macintosh projekt még jócskán a tervezési folyamat elején felkeltette Steve Jobs figyelmét, aki hamar rájött, hogy a Mac sokkal inkább piacképes, mint a "saját gyermeke", az 1978-ban született első lánya után elnevezett Lisa. Jobs olyan szinten beleszólt a tervezésbe, és úgy hajtotta a Macintosh-csapatot, hogy Raskin, a cég harmincegyedik alkalmazottja 1981-ben kiszállt a projektből a nem éppen könnyű személyiséggel megáldott Jobsszal való összekülönbözése miatt, majd 1982-ben el is hagyja a céget. Éppen ezért többen úgy vélik, hogy a végleges Macintosh sokkal közelebb áll Jobs elképzeléseihez, mint Raskinéhoz.

Az azóta legendássá vált látogatás a Xeroxnál - melynek célja az volt, hogy megnézzék a cég fejlesztés alatt álló GUI-ját és Smalltalk fejlesztői rendszerét, cserébe Apple részvényopciókért - hatással volt a Lisa és a Mac GUI-jára. Jobs vezetése a Macintosh projekt élén rövid életűnek bizonyult. Miután összekülönbözött cég új vezérigazgatójával, John Sculley-val, Jobs 1985-ben dühében távozott az Apple-től, és új céget alapított NeXT néven, és csak 1997-ben tért vissza a céghez.